A szenvedélyes emlékezet

Johann Baptist Metz napjaink egyik legismertebb kortárs teológusa. Az egykori Rahner-tanítvány az 1960-as években kezdte kidolgozni újszerű teológiai irányzatát, az „új politikai teológiát”, ami nem más, mint a memoria passionisból fakadó fundamentális teológia. A Memoria passionis című könyv igyekszik összefoglalni azokat az eredményeket és kérdéseket, melyekhez az új politikai teológia kidolgozása során Johann Baptist Metz eljutott.

A műnek, és az új politikai teológiának a kötetcímben szereplő kifejezés a kulcsa. Ezt az eredetileg a krisztológiában használatos kifejezést Metz jelentősen kitágítja, s nála a mások szenvedésére való emlékezést jelenti. Metz következetes gondolkodásmódjának köszönhetően ebből a fogalomból könnyen átláthatjuk az új politikai teológia főbb szempontjait. A mások szenvedésére való emlékezés Metznél nem valamiféle elvont gesztus, éppen ellenkezőleg, ez az emlékezés mindig valakinek, valakiknek a történelemben elhelyezkedő szenvedésére utal, s ezért lesz Metz munkásságában központi probléma Auschwitz. (2.§). Metz szerint a teológia többé nem gondolkozhat úgy, mintha Auschwitz meg sem történt volna. Nem elegendő a hagyományos teológiai-metafizikai beszédmód, de ugyanígy az újabb, egzisztencialista és egyéb teológiai kísérletek sem. A teológia centrumát a teodiceai kérdés kell, hogy képezze (1.§). Természetesen így Metz a teodicea fogalmát sem a jól megszokott leibnizi értelemben használja. Nem arról van szó, hogy Istent igazolni kellene a világban megtapasztalható rossz miatt. Metz inkább azt akarja mondani, hogy nem szabad hagyni, hogy a teológia elfedje a világban található szenvedést. Ezért szerinte a reflexió tárgyának mindig a szenvedések miatt feltörő, Istenhez intézett kérdésekhez kell kapcsolódnia. Ez egyben azt is jelenti, hogy a keresztényeknek komolyabban kellene venniük a vallásukat lényegileg meghatározó zsidó szellemiséget, hiszen a zsidó volt az a nép, amely „lelki szegénysége” folytán (1.§) képtelen volt arra, hogy a teodiceai kérdést különböző mítoszok által egyszerűen elfeledje.

Metz azonban nemcsak a teológiáról beszél, egész kultúránkról szól a mondanivalója. A könyv alcíme a következő: Veszélyes emlékezet a pluralista társadalomban. Mit ért ez alatt a teológus? Miért veszélyes? Metz meglátása szerint manapság egy olyan szellemi kultúra épül (avagy többé-kevésbé már ki is épült), amely a kulturális amnézián alapszik. Ha pedig mi magunk nem vagyunk hajlandóak mások szenvedését elfelejteni, és társadalmunkat igyekszünk is a szenvedők tekintélyére emlékeztetni, azzal egyfajta provokációt hajtunk végre. Metz érzékeltetni akarja, milyen nagy a tét. Ha megfeledkezünk mások szenvedéséről, akkor elfeledjük az idők végezetét is, amely elsősorban mint a szenvedők számára remélt igazságszolgáltatás jelenik meg. Ugyanakkor, ha elfeledjük az idők végezetét, akkor a történelem is értelmét veszti számunkra, s ha a történelem értelmét veszti, akkor az „ember” fogalma teljesen semmitmondó lesz. A kulturális amnézia következménye hosszútávon az lehet, hogy az emberiség olyan önreferens rendszerek halmazává válik, amelyeket a saját maga által kialakított technika maga alá gyűr.

A teológus szerencsére nem áll meg a kritikai mozzanatnál. A compassio fogalmán keresztül felvázol egy programot, amelyet először is az egyháznak kell megvalósítania, hogy példát tudjon mutatni: az embereknek a közösségi cselekvésüket elsősorban annak kell alárendelniük, amit a szenvedő emberek perspektívájából mint szükségest értettek meg.

Metz lendületes előadásával mintha maga is igyekezne alkalmazkodni ahhoz, amit az elbeszélő forma horderejéről mond. Ebben a könyvében kevéssé argumentál, inkább magyaráz, és gondolkodásának összefüggéseit igyekszik felmutatni. Érdemesnek tartom itt ugyanakkor megjegyezni, hogy a szöveg remekül strukturált, logikus felépítéssel rendelkezik, és ezzel nemcsak a megértést, hanem a saját kérdések felvetését is elősegíti. A mű célja láthatóan többek között az, hogy minél többen megértsék az új politikai teológiát, illetve azt, hogy miért is olyan fontos ez az új irányvonal. A könyv egyetlen könnyen szemet szúró negatívuma is ebből az alapvetően pozitív törekvésből adódik. A szövegben sok az ismétlődés, a szerző néhol már szó szerint ismétli meg egy-egy gondolatát, s ez a kis apróság néhol elég zavaró lehet. Mindez azonban nem feledteti el a könyv már említett erényeit, amelyek folytán nemcsak a szakfilozófusok, illetve teológusok, hanem bármely, a könyv iránt érdeklődő olvasó megértheti ennek a korszerű teológiai koncepciónak az alapjait. 

Johann Baptist Metz: Memoria passionis. Veszélyes emlékezet a pluralista társadalomban. Vigilia Kiadó. Budapest. 2008.