Tarot
Tavaly végeztem a Magyar Képzőművészeti Egyetem tervezőgrafika szakán, diplomamunkám témájául a Tarot kártya 22 lapból álló Nagy Arkánumának illusztrálását választottam.
A technikáról: egy tál vízhez arányosan tapétaragasztót kevertem, majd terpentinnel hígított olajfestéket csöpögtettem a tálba, különböző színekben. A festék gyönyörűen szétfutott a víz felszínén. Ezután ecsettel, hurkapálcával rajzoltam bele, fogkefével fröcsköltem rá, mozgattam a tálat, majd különféle papírokat helyezve a víz tetejére lehúztam a kialakuló ábrákat. A véletlen, a víz hullámzása és az összekeveredő színek izgalmas alakzatokat és erővonalakat hoztak így létre. A csillag-textúráktól a sziklaformákon és háborús jeleneteken át a vízben úszó mikroorganizmusokig rengeteg asszociációt kelthetnek ezek a képek. Leonardo da Vinci írt arról, hogy (többek között) a házfalakon megjelenő nonfiguratív foltok mennyi asszociációra adnak lehetőséget. Egy másik helyen viszont arról ír, hogy egy, a festővászonhoz hozzávágott festékes szivacs nyoma önmagában még nem műalkotás. Ez az összefüggés – a tudatosság és a véletlenszerűség együtthatása – foglalkoztatott engem is.
Koncepcióm alapja a spontaneitás és a tudatosság termékeny játéka volt. A Tarot a sorszerűségre, a kártyák véletlen kombinációjára épít, mégis helyesen értelmezve nagyon pontos válaszokat adhat, segíti a meditációt, az önismeretet. A márványpapíron elrendeződő formák véletlenszerűségéből kiindulva törekedtem a motívumok tudatos elrendezésére az egyes lapok jellemzőinek megfelelően. A témának és a megvalósításnak ezt a finom kölcsönhatását igyekeztem szem előtt tartani az egész munkafolyamat során, megtartva a könnyed játékosságot, de végig érezve a felelősséget, hogy minden egyes kártyára évszázados kultúrtörténeti súly nehezedik. A lapok fontosabb motívumait minden kártyán igyekeztem elhelyezni, a lapokat a Tarot sajátos szimbólumrendszere alapján egyedivé tenni.
A Tarot 12. lapja, Az akasztott, a nevével ellentétben nem egy büntetésből felakasztott embert mutat be, hanem egy olyan figurát, aki saját akaratából lóg egyik lábánál fogva két fa között felkötve. Feje a földhöz ér, tudata tehát a földön jár, mégis egy új nézőpontból képes így szemlélni a világot. Az Akasztott ember a Tarot csomag egyik legkülönlegesebb lapja, mert szimbóluma nem állítható párhuzamba egyetlen keresztény motívummal sem, utalva arra, hogy a Tarot régebbi, mint a keresztény kultúrkör. Megtalálható viszont több ősi mítoszban, például a skandináv mitológiában, ahol Odin isten felakasztotta magát a világfára, hogy innen szemlélve megfejthesse az ősi rúnák titkait. Ugyanígy a sumér kultúrában Attis istent minden évben jelképesen egy fára akasztották egyfajta újjászületési rítus keretein belül. Az akasztott ember tehát egy sorsfordító pillanatot jeleníti meg, ahol az ember először veszi kezébe az irányítást, lép ki a megszokott sémákból, teszi próbára (a kártya egy másik elnevezése „A Próba” is erre utal) magát az égi és földi világ dolgainak egy teljesen új szemléletmódjában.
Ezeknek megfelelően az én kártyámon is egy fejjel lefelé lógó figura jelenik meg, lába az égbe ér, míg feje a földhöz kapcsolódik. A földet zöld dombok képezik, köztük egy barlanggal, ami szintén az eredeti szimbolika része. A kompozícióval is próbáltam érzékeltetni, hogy, az akasztott ember az Ég-Föld kapcsolatnak a megtestesítője, fellógatva-kifeszítve a két szféra között új igazságokat keres. Rossz esetben az akasztott ember túlzott idealista, aki valójában nincs jelen sem az Ég sem a Föld dolgaiban. Kártyám inkább egy elmélyült, koncentráltan vizsgálódó embert, mintsem egy, a valóságtól elszakadt idealistát mutat be.
A Tarotba valamiféle útmutató nélkül nehéz belépni, az egyes kártyák jelentése azok számára egyértelmű, akik már foglalkoztak a témával, a rejtett szimbólumok számukra azonnal értelmezhetőek, de készítettem egy könyvet – amolyan útmutatóként – rövid leírással az egyes lapokról, így az asszociatív formavilágból mindenki számára egyértelműen kirajzolódhatnak az adott motívumok.
Facebook-hozzászólások