Utazás a Dante-interpretációk világába

A Dante Alighieri életműve iránt érdeklődő kutató szellem a magyar nyelvű szakirodalom nem túl széles tárházából válogathat. A helyzet az, hogy még a mai napig is hiányoznak olyan alapvető Dante-tanulmányok magyar nyelvű fordításai, amelyek a nemzetközi Dante-irodalom fontos és rendszeres hivatkozási pontjai. Ezt a hiányt kívánja pótolni a Mátyus Norbert által szerkesztett Dante a középkorban című tanulmánykötet, mely izgalmas olvasmánynak ígérkezik mindenki számára, aki a középkor szellemi légkörébe ágyazva érdeklődik Dante művei, gondolkodása és személyisége iránt. Már a könyv borítója is sokat elárul olvasójának. Fatörzsre emlékeztető barna színével és mintázatával azt sugallja, hogy mind a nyolc tanulmány szilárdan áll a Dante-kutatás történetében, miközben témájukban és szerzőik kutatási területeiben, mint a fa ágai, oly szerteágazóak e XX. században íródott szövegek.

Ahogy azt az előszóban is olvashatjuk, két alapvető céllal jelent meg a – Balassi Kiadó gondozásában 2009-ben kiadott – kötet. Egyrészt a Dante-kutatásban rejlő legkülönfélébb területek változatosságát próbálja bemutatni számunkra, a filológiai érdeklődéstől, az elmélyült szövegértelmezéseken át, a művek hatástörténetének vizsgálatáig. Másrészt állást kíván foglalni egy, a XX. század közepére lezártnak tűnt vitában, mely szerint Dante költői géniuszát és a benne rejlő szellemiséget sokkal inkább a középkor felől szemlélve érthetjük meg, mint a humanizmusba és reneszánsz korszakba helyezve. Ezzel a magyar Dante-kutatás egyik nagy művének válik ellenpólusává, mely a költőzseni humanista, reneszánsz személyiségjegyeit domborította ki (Kardos Tibor Dante a középkor és a renaissance között című, 1960-ban megjelent műve).

Elsősorban azok számára nyújtanak örömteli belefeledkezést a német (Erich Auerbach), francia (étienne Gilson), amerikai (Charles S. Singleton) és olasz (Giorgio Padoan, Saverio Bellomo, Giuseppe Frasso) filozófusok, történészek, illetve irodalomtudósok tanulmányai, akik egy művészt saját kora minden jellegzetességével együtt, történelmi és filozófiai háttérinformációkkal gazdagon szeretik szemlélni, így tárva fel a műalkotásokban rejlő különböző értelmezéseket. Melyik, a nagy költőzseni munkái által megrészegült olvasót ne érdekelnének olyan részletek, mint hogy milyen szövegeket olvashatott pontosan a művész, milyen világszemlélettel rendelkezett, valamint, hogy kik és milyen történelmi események voltak költői képzeletére hatással – nem beszélve az életműbeli, kortörténeti összefüggésekről és kultúrtörténeti vonatkozásokról.

A szerkesztő választása abban is rendkívül sikeres, hogy nem korlátozódik az Isteni Színjátékban rejlő interpretációk bemutatására, hanem a költő különböző műfajú és témájú alkotásai által emeli ki az életművében rejlő eltérő jelentéseket. így megjelennek a költő ifjúkori szerelmi lírájáról szóló tanulmányok éppúgy, mint az Isteni Színjáték szerkezetében megbúvó tartalmak vizsgálata, vagy olyan filozófiai művek elemzése, mint Az egyeduralom és a Vendégség. Ezáltal is világosabbá válik az a fajta irodalomtudományi megközelítés, miszerint nemcsak az életmű egésze közöl valamit az egyes műről és annak metaforáiról, hanem egy-egy mű önmagában is – egyéb kor-, illetve szellemtörténeti vizsgálódás nélkül – rávilágíthat az életműre, sokszor az egész korszakra.

Természetesen annak is rendkívül hasznos kézikönyvként szolgál a Dante a középkorban című kötet, aki a téma kutatójaként, egyetemes szakbibliográfiát keres. A tanulmányok lábjegyzeteiben ugyanis, a pontos hivatkozások által könnyen visszakereshetővé válnak a különböző, egymással olykor vitázó elemzések. Ráadásul a tanulmányokat gazdagon tarkítják az itáliai költő írásaiból vett idézetek, melyek amellett, hogy segítik a könnyebb megértést, a Dante munkásságában való elmélyülést is szolgálják. E szövegek nem csupán tiszta tényeket közölnek, hanem játékra hívnak, együttgondolkodásra csábítanak. Ami azért is csodálatos, mert a mai olvasó számára olykor megközelíthetetlen dantei gondolatokhoz kerülhetünk közelebb.

Az Isteni Színjáték ugyanis sem témájában, sem pedig műfajában nem nevezhető könnyed olvasmánynak. értékei, mondanivalója azonban hihetetlenül aktuális és érvényes minden ember számára. Az ágoston Vallomásaiban már felsejlő eszme továbbgondolásaképp Dante szellemében jelenik meg először az individualitás úgy, mint kifejezett program. Az ember egy olyan látásmódban jelenik meg itt, aki úgy áll mind az Isten előtt, mind pedig a világban, mint egy nagyon is sajátos és egyéni jegyekkel rendelkező individuum. Ráadásul ott van a kezében a szabad akarat, a választás lehetősége. Boldogságának kulcsa tehát – az isteni gondviselés által – saját magában rejlik és rajta múlik. Az élet értelme pedig nem más, mint maga az út, amit megtesz az önmagában rejlő lehetőségek felkutatására és kiaknázására. Világossá válik ezáltal, hogy a különböző nagy szellemi és társadalmi korszakok közti átmenetek nem mély törésként jelentkeznek a történelemben, hanem mindig egy folyamatként. Mindazon újító gondolatok, melyeket Dante kimond, mélyen saját korában, a késő középkor változó világában gyökereznek.

A tanulmánykötetben felvonultatott cikkek érdekessége továbbá, hogy a szerzők stílusukban is mintegy felemelkednek a dantei szövegek nagyságához anélkül, hogy eltávolodnának tőle. Ami azt eredményezi, hogy lágy, költői hangvételűvé és rendkívül olvasmányossá szelídülnek a szigorú filozófusok és irodalomtörténészek kritikái, értekezzenek akár Dante morálfilozófiájáról, történelemszemléletéről vagy szerelemfelfogásáról. Ez a hangnem nem utolsó sorban a PPKE BTK hallgatóiból és tanáraiból álló fordítói csapatnak köszönhető.
A szerkesztő által összeállított kötet irodalomtörténeti szempontból a „francia iskola” szövegértelmezési stratégiájához áll közel, és lényegében a szinkrónia és diakrónia egységére épít – ami annyit jelent, hogy az elemzések alapja a történetiségen kívül a „józan ész”. Művelőitől azt hallhatjuk – és jelen esetben, ez szűrődik ki a felvonultatott tanulmányokból is –, hogy a szövegelemzés feladata az „író szájába adni mindazt, amit mondani akart, csak azt, amit mondani akart; megtalálni a szövegben azt, ami benne van, csak azt, ami benne van”. Ez persze annak a fejlődésnek az eredménye, hogy a fonetika, lélektan, művészettörténet, szociológia, stilisztika, verstan tudományának megjelenése következtében az irodalmi művet még erőteljesebben belehelyezték művelődéstörténeti és nyelvi környezetébe.

A kötetben megjelenő esszék széles és változatos látóköre teszi számunkra oly izgalmassá e tanulmányokat. így rátalálhat történész vagy irodalmár éppúgy, mint a könyvtári polcok sorai között érdekes olvasmány után kutató olvasó.

Dante a középkorban.

Szerkesztette: Mátyus Norbert.
Balassi Kiadó. 2009.