A változás lenyomata – (Ákos 40+, CD)

Mindig is jobban szerettem Kovács ákos koncertfelvételeit, mert a stúdióalbumokhoz képest ’élőbbek’, teltebbek, dúsabban hangszereltek, sőt még néhány új ének- és hangszerszólammal is gazdagodnak. A stúdiólemezeket ákos főleg egymaga alkotja, jelentős szerepük van a szintetizátoroknak és dobprogramoknak – legalábbis ez az új törvényig így is volt: itt jelent meg először az élő dob (az 1993-as Karcolatokat leszámítva) és a kissé elevenebb, rockos hangzás. Aztán jöttek sorra a turnék és a kapcsolódó kiadványok: először egy jubileumi, akusztikus 2003-ban (Andante, Andante Extra), majd 2004-2005-ben egy rockcentrikus, ’keménykedős’ (Az utolsó hangos dal és a már-már slágermentesített tolsó hangos dal Ráadás). A sok koncertezés – főleg az akusztikus gitáros Andante-turné – lenyomatot hagyott a 2006-os Még közelebb című sorlemezen, ami új kezdetet jelent dúsabb hangszerelésével és olykor viszonylag egyedi irányával (a férfikar, az Egyetlen hívó szó elég intim-elégikus hangulata és az 1956-ban a zongora és elektronika keveréke). Ezzel az anyaggal adták a legmonumentálisabb koncertsorozatot vonósokkal, zongoristával és férfikarral. 2008-ban a negyvenéves születésnaphoz ünnepi idea is született: színházi jellegű, zongoraközpontú kamara-előadások – ahogy ákos fogalmaz a koncertfelvételen: „Finom, kis öltönyös buli”.

El is érkeztünk a 40+ című koronghoz. Biztosan állítható, hogy ez ákos leginkább ’emberközeli’ és legkifinomultabb produkciója. Méltó párja az Andanténak, mégis lényegében különbözik tőle: azt főleg az akusztikus gitárokra, a vonóskarra és a vokálokra építették, és teltebb hangzás jellemezte; ezt a zongora és a szólóének élteti-mozgatja, és kisebb kísérettel szólalnak meg a dalok. Közülük sok így az igazi (bár tisztában vagyok e kifejezés erősen szubjektív jellegével): a két rehabilitált Bonanza-opusz (Persze hajnal van megint, Nem ér semmit a dal), az ős ákos-sláger, a Dúdolni halkan, az igazi koncertritkaságnak számító Nagyvárosi angyal, és a végre teljesen swingesített Adj hitet. A metál- és zongorás változatban már bizonyított Majom a ketrecben most kicsit experimentális köntösben szólal meg. A 40+ eredeti szándékát – visszafogott kamarajelleg – a szépséges kezdődal (Asszony), a 2006-os Minden most kezdődik el, az Őszi tájkép / Mum’s Dying és a már említett egy szál zongorás Persze hajnal van megint képviseli leginkább.

A korábbiakhoz képest a hangszerelések lazábbak és változatosabbak, a több szóló nagyobb teret enged a zenésztársak – főleg Czomba Imre zongorista és tangóharmonikás, valamint Kékkői Zalán gitáros – kreativitásának, az összeolvasztott számok váltásai izgalmasak, és a taktjel (a kontrollba kevert metronóm) elhagyása következtében az összhatás emberközeli. Mégis van egy általános kifogásom. ákos, nem tudom, miért, de nem maradt meg az eredeti és nekem rendkívül szimpatikus intenciónál (zongora, bőgő, seprűs dobolás), és néhol túlhangszerelt, hangos lett a produkció.

Minden egyéni rosszallásom ellenére fennáll, hogy nemcsak zeneileg, hanem tartalmilag is érdekesebb lett ákos legfrissebb turnéja. Néhány új számtól eltekintve (a kissé blues-os Negyven és a kevésbé sikerült Gumicukor) a régiek képezik a műsor gerincét. Utóbbiak közül néhányat összegyúrtak egymással. Az így létrejött új dalok új interpretációkat hívnak elő a befogadóban, mind a formai változások (hangszerelés), mind a tartalmi vonatkozások átalakulása miatt. A reményteli könnyedséget erősíti a szving-forma az Adj hitet / Azért vagy itt esetében. A megdöbbentően átvariált ritmus elsőre furcsa érzést kelt a Még közelebb / örvény című dalt hallgatva, főleg mindkét szám eredetijét ismerve. Végül mégis összeáll, a külső szervezőerő párhuzamba állítja az égi és földi szerelmet – hogy mennyire különböznek, remekül kifejezi az opusz közepének monumentális ének-üvöltése, ami a földi szerelembe való átmenetet készíti elő, valamint ahogy később, „a szerelem örvény” kijelentésével egy időben visszahalkul a krisztusi ihletettségű Még közelebb utolsó versszakára. Hasonló témapárhuzamot rejt a Térj vissza / Ikon, bár kevesebb és más jellegű formai játékkal. Talán a legkatartikusabb mind közül a Láss bennem mást / Az utolsó hangos dal. Ami a ’90-es évek eleji Láss bennem mástban még homályosan érzett dolog volt, Az utolsó hangos dal egy elég lényeges részletének („Hogy hited mit ér / Arról bírád ítél”) betoldásával világossá válik. Itt a Krisztushoz való viszonyulásról van szó, és ezzel az értelemmel gazdagodnak a Láss bennem mást utolsó sorai („Nézz rám és most / Láss bennem mást / Mint mit eddig láttál / Eszmélj föl”). E példák sora, de az összeolvasztott dalok nagy része is azt mutatja, hogy érdekes a régi és az újabb tartalmak párhuzamba állítása: a korábbi dalszövegek elénk hozzák a szerző fiatalabb énjét, ehhez képest a frissebb sorok pontosítanak, módosítanak itt-ott a jelentésen – összességében az alkotó változását tanúsítják.

Emberközeli és kifinomult – írtam az elején. Azt is, hogy lehetett volna még radikálisabban csendes és visszafogott. Az is lehet, hogy egyeseknek ez a szmokingos ’izé’ egy kissé modoros póz. Azonban elmondható hogy a 40+ kamaraműsora révén ákos és zenésztársai sokkal közelebb kerültek egymáshoz (egymásra figyelés, színpadi kommunikáció) a régebbi nagyszabású koncertekhez képest, továbbá az is, hogy a nagyszerű hangszerelések, módosított akkordmenetek és újabb szólamok következtében közelebb kerültek a zeneiséghez. és ami talán a legfontosabb, hogy nemcsak egymáshoz vagy a zenéhez, hanem a hallgatókhoz is. Ők a színekhez, hangulatokhoz, érzékenységhez és mélységhez tudnak könnyebben viszonyulni – mely dolgok kétségtelenül megvannak ebben a műsorban.

ákos (Kovács ákos): 40+ (cd1)
Megjelenési dátum: 2009. október 2.

Tracklist:
1. Asszony (élő)
2. Induljon a banzáj! / Hello (élő)
3. Ki helyett szeretsz? (élő)
4. Minden most kezdődik el (élő)
5. Adj hitet / Azért vagy itt (élő)
6. Majom a ketrecben (élő)
7. Nagyvárosi angyal (élő)
8. Visszavág a sors (élő)
9. Alig hitted (élő)
10. Ne titkold (élő)
11. Még közelebb / örvény (élő)
12. Gyilkos ezüztgolyó (élő)
13. Őszi tájkép/ Mum's Dying (élő)
14. Tudom, hogy merre jársz (élő)
15. Gyermekember (élő)
16. Persze hajnal van megint (élő)

Közreműködők: előadó/zenész: ákos (Kovács ákos)
Kiadó: Warner Music Hungary

A jubileumi, exkluzív dalestek teljes anyaga hang- és képhordozón.
A dupla CD-n a koncert teljes hanganyaga (32 track!) hallható, a maszter
Belgiumban készült, Paul Van der Jonckheyd munkája.

A DVD szintén az előadás komplett felvételét tartalmazza, extraként a feliratokat, három hangnormát (sztereó, Dolby Digital 5.1 és DTS), valamint a 2009-es extra turnédalokat.

video