Van-e valami a vágyakozáson túl?

Rendhagyó könyv Szabados Ádámé, mely a Harmat Kiadó megjelentette zsebkönyvek egyike. Nehezen kategorizálható, afféle metaforikus és csapongó esszékötet Eroszról és Yeshuáról, Thomas Stearns Eliot szellemében papírra vetve.

Eliot mint ihlető szerepel a műben, amely az Átokföldje-vers töredezettségét idézi meg szertelen témaváltogatásával – ami egyúttal tapasztalataink fragmentáltságát hivatott lekövetni, valamint általa a könyv a türelmetlen olvasó érdeklődését is képes fenntartani. érzékeljük bármily kaotikusnak is a fejezetek egymásra következését, a kaleidoszkopikus sokszínűségben rend látszik kibontakozni, a felvázoltak eredője egyazon misztikus origóra mutat. Ahogy a vágy, amely „mozgat napot és minden csillagot” a nagybetűs Szeretet tengelye körül forgatja az univerzumot, úgy a könyv beteljesületlen és megtévesztő vágyakozásokat magyarázó elemei is mind a központra mutatnak: a hit reménységére. Az abban való hitre, hogy az elvágyódás, a teljességérzet szomja – persze a könyvíró mindezt e néhány szó kifejezőerejénél testközelibben mutatja be – egyszer végleg lecsillapodhat.

Egy „égi prológgal” indul a mű: Szókratész monológjával a Lakomából. Innen értesülhetünk róla, hogy mindaz, amit Erosz szerez, szüntelenül kifolyik az ujjai között, ezért aztán soha nincs ínségben, de bőségben sem, örökre társa a szükség, de barátja ő a bölcsességnek is.

Kant írja: „magasztos név a filozófusé, s a bölcsesség ismerőjét jelenti, s ezzel tulajdonképpen senki sem hivalkodhatik”. A bölcsesség szeretete, Erosz e megjelenési formája persze tovább és tovább hajtja a filozófust az igazság felé, amely mozgás egyesek szerint örök, és maga a keresés a célja is egyben. Ez a könyv viszont egy másik utat mutat, amely után megáll ez a vágyból fakadó mozgás: beteljesedik a kutatás és minden sóvárgás.

Az előszó (és a fülszöveg) visszatérő eleme, hogy bár a könyv Eroszról szól, a főhőse Yeshua rabbi – aki természetesen a Názáreti Jézus. ám ahhoz, hogy kilétére rájöjjünk, egy-két perc gondolkodási idő, vagy néhány oldal elolvasása szükséges. E játékos fogás segítségével az író könnyebben közvetíti üzenetét azoknak (a fiataloknak) is, akiket a kötet témái érdekelnének (és kit ne érdekelhetnének, hiszen ezek az egyetemes emberi létállapot mindenkori jegyei!), de a vallásos könyveket unalmasnak vélik. Viszont ez a bújócska, ahogy az író kvázi rejtegeti evangelizációs szándékát, egyesekben szélsőséges visszatetszést kelthet. így, ami egyfelől indokolható szerzői fogás, az másfelől gyenge pont, és esetleges támadási felületet kínál. Szabados ádám összességében jól kihasználja a kevésbé ismert névváltozat használata nyújtotta lehetőségeket: a klisés, sémáktól hemzsegő megközelítést hanyagolva új és izgalmas perspektívát kínál.

Olyan örök érvényű példákat hoz fel, amelyek a „ma élő generációk”, a „XXI. századi nyugati ember”, a „posztmodern tömegek” számára átélhetők, sőt ismertek – csak épp más szemszögből. Tolkien fantasy-világának örökéletű tündéit és a túlzásba vitt fotózást eddig nem feltétlenül tekintettük annak, aminek Szabados ádám lényeglátóan leírja A megörökített pillanat elvesztése című fejezetben: a pillanatba dermedt lét, és az erre irányuló csalfa vágy szimbólumának.

Az Erosszal összefüggő témákról, a szerelemről, a házasságról, a nemiségről és az istenszeretetről érvelve okít, és próbál jobb belátásra bírni. és nemcsak Aurelius Augustinust vagy Blaise Pascalt szólaltatja meg ezek ügyében: nem fél Dan Brown híres könyvének tanulságait sem megfontolni, és megjegyezni, hogy a Da Vinci-kód számtalan hibája ellenére bír némi erénnyel is.

A szerző e szerethető kis könyvben nem kinyilatkoztatásokat közöl, és ahogy az egyik fülszövegíró mondja: a lezárt kijelentések helyett a kérdéseket részesíti előnyben. és még az utolsó fejezetben is hagy „menekülési útvonalat”. A végső válaszutat Søren Kierkegaard-ral és C. S. Lewis-szal egyetértésben vázolja fel: csodálhatjuk Yeshuát, vagy megvethetjük őt, bármiféle harmadik út kizárt.

Szabados ádám: Erosz nyomában. Harmat Kiadó. 2008.