Van is, meg nincs is - Egy kiállítás, ahol minden burkolt, mégis látható

A Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület 50 éves múltra visszatekintő, közel 400 tagot számláló szervezet. A Stúdió Elnökség minden évben pályázatot hirdet vizuális művészek, művészettörténészek, esztéták és kurátorok számára, hogy csatlakozzanak a legendás egyesülethez. 2009 végén is megtörtént ez, amikor is 25 képzőművészt és 4 művészettörténészt tartottak érdemesnek az egyesület jövőbeni munkájában részt venni. Ilyenkor az új tagok számára bemutatkozó kiállítást rendeznek az egyesület Rottenbiller utcai kiállító terében, a Stúdió Galériában.

Idén két elnökségi tag, Csizek Petra és Horváth Tibor rendezték a kiállítást. Kurátori koncepciójuk érdekes oldalról közelítette meg a legújabb tagok reprezentációját, amennyiben a művek a kiállító térben valójában nem is láthatóak, még ha fizikai valójukban jelen is vannak. A műveket a két kurátor becsomagolt állapotban kérte be a galériába a művészektől. Amikor megérkeztek, az alkotónak kellett kicsomagolnia egy videokamera előtt, és opcionálisan beszélnie a műről vagy önmagáról, visszacsomagolnia, majd elhelyeznie a kiállítótérben az arra előre kijelölt helyre.

A kiállítás megnyitóján ez a felvétel került bemutatásra a kiállítótér közepén felállított vásznon. Azzal szemben, a bejárattól balra pedig a becsomagolt művek láthatóak. A nézők tehát effektíve nem találkozhattak a tényleges munkákkal, csak a kicsomagolás aktusát tekinthették meg egy video archívum formájában.

Na de a lényeg az új tagok megválasztásában mégis csak a művekkel való személyes találkozás, hiszen a videó távolságot teremt. A vásznon módosul az arányérzék, becsapható a szem. A videotechnikával felkutatott valóság realitásszemléletünkre óriási hatással van; ez a médium közöttünk és a világ között egy önműködő információs valóságot teremt.

Ezért, megint csak újító kurátori hozzáállással, két kicsomagoló napot tartanak a Stúdió Galériában. Itt – ismét mellőzve az installálás műfaját – az érdeklődők kicsomagolhatják és megtekinthetik azokat a munkákat, amiket – nos, hogy is fogalmazzunk – a csomagolás alapján érdekesnek tartanak. Semmilyen vizuális útmutató nem vezeti ugyanis az érdeklődőket, látnak azonban csomagolóanyag-börzét és változatos alakiságot.

A kiállítás koncepciója tulajdonképpen egy reward, egy visszapörgetett videoszalag. A kiállítás finisszázsa lesz ugyanis az új stúdió tagok igazi bemutatkozása és ünneplése. A kurátorok kicsomagolják a munkákat, berendezik a kiállító teret és megnyitják a kiállítást.

De mi ez a rejtőzés, mi ez a bújócska, mi ez az eltűnés-esztétika? Két kulcsfogalom mentén fejthető talán fel a kurátori koncepció kiinduló pontja: képáradat és érzékelés.

Amikor az FKSE Elnökség új tagokat választ, azt a jelentkezők szakmai érdeme és munkássága alapján teszi. Nem tematikusan választanak, így a bemutatkozó kiállítás anyaga egy bonyolult szerkezetű, eklektikus anyag, ami fejtörést okoz még a leggyakorlottabb kiállítás-rendezőknek is. A kiválasztott művészek a legkülönfélébb műfaji sajátosságokkal bírnak, és olyan határterületekről érkeznek, mint a videó, a performansz, az objekt, a kollázs, a táblakép vagy a fotó. A műfaji arányok, a gondolatiság belső törvényszerűségei bonyolult absztrakciós és transzformációs reakcióba képesek lépni egymással, ezért befogadó és mű között az interakció jellegét a kurátorok leredukálták, a videón pedig lineáris rendben egymás után fűzték, így azok nem zavarhatták meg egymást.

Kétségtelen, hogy merész, provokatív kiállítás. Vizuális művészetről van szó, mégsem láthatjuk teljes valójukban a műveket. Ez az akció olyan klasszikus fogalmakra épít, mint a titok, a rejtély, és olyan reakciókat vált ki, mint a kíváncsiság, vagy a mohóság (az azonnal tudni akarás). A csomagolás a hagyományos műalkotás fogalmának idézőjelbe tételét és kritikáját is jelentheti, amennyiben elidegenít. Mégis rájátszik a Duchamp-i voyeur szerepre a rendezés azzal, hogy megismerésre ingerel, a lényeget mindig nyitva hagyva.

újonnan felvett művészek és művészettörténészek:
Balázs József Tamás, Bálint Bence, Blahó Borbála, Czank Ninetta, Fabricius Anna, Feles Máté, Fridvalszki Mark, Gurszky Péter ádám, Győri Andrea éva, Hajdu Zsolt, Hory Gergely, h.power, Jahoda Réka, Kerekes Anna, Keresztesi Botond, Kispál Attila, Kobalov, Mózes Réka, Nemes Márton, Pintér Gábor, Popovich Viktória, Ruszty László, Sárvári Zita, Szabó éva Eszter, Szalay Péter, Szenteleki Gábor, Tranker Kata, Vályi Péter, Zsikla Mónika

KIáLLíTáS - a Stúdió új tagjainak bemutatkozó kiállítása
Stúdió Galéria, Rottenbiller utca 35.

Megtekinthető: 2010. január 27. – 2010. február 21-ig
Finisszázs: 2010. február 20. 18 h

A kiállítást Csizek Petra és Horváth Tibor rendezte.

Kicsomagoló napok: 2010. február 6. és február 13. 12-16 h